Random Thoughts

Nem tudom miért. Valószínűleg azért, mert beteg vagyok és az orrom annyira be van dugulva, hogy nem jut elég oxigén az agyamba. Szóval szerintem ezért, de nem vagyok biztos benne. A lényeg hogy folyamatosan beugranak dolgok és elkezdek agyalni rajtuk. Butaságok, apróságok, semmi különös. Olyasmik, amik mostanában motoszkálnak bennem. Gondoltam leírom, hogy kiadjam magamból és ne csak kósza gondolatfoszlányok legyenek. Először is: csináltam egy új logót. Az előző nem tetszett. Körülbelül két perc alatt dobtam össze, mikor megcsináltam ezt a blogot. Mert kellett. Aztán lusta voltam. Most viszont rájöttem mennyire gagyi is és hogy mennyire nem szeretem a gagyi dolgokat. Nincs most photoshoppom, úgyhogy polyvore segítségével csináltam. Ez sem nagy szám, de színvonalasabb. Talán. Kicsit tavaszias. Lehetne már tavasz. Szeretem a tavaszt. Azt az időt, amikor farmerban, kardigánban és converse-ben lehet mászkálni.

Ha már tavasz, akkor virágok. Folyamatosan beleütközöm a virágos képekbe tumblr-ön és annyira fáj értük a szívem. A nappalink tele van növényekkel, de nem virágokkal az én szobámban pedig még annyi sincs. Talán ez is a lustaságomra vezethető vissza. Pár nap alatt meghalnának szegények. Egyszer kaptam egy mini orchideát. Két nap múlva semmi nem volt belőle. De! Szentül hiszem, hogy eleve törötten kaptam! Annyira szeretnék egy kiskutyát. Nincs testvérem és még állatom sem volt sosem. Komolyan kezdek félni, hogy pszichopata lesz belőlem. Lehet már késő. 

Ha már pszichopata, akkor Dexter. Ez az új függőségem. Most tartok a második évad közepén. Az első évad utolsó 3-4 része viszont olyan hatással volt rám, amit eddig még nem tapasztaltam. Azt hiszem ezt hívják katarzis élménynek. Bár mikor Shakespeare műveivel kapcsolatban vettük, szerintem a magyar tanárom kicsit más érzésekre gondolt. Ahogy derültek ki folyamatosan a durvábbnál durvább dolgok... néha szó szerint elfelejtettem levegőt venni, görcsölt a gyomrom és annyira izgultam, hogy néha le kellett állítanom és sétálgatni egy kicsit, hogy lenyugodjak. Amúgy nem vagyok sorozatfüggő. De az vagyok. Menthetetlen ráadásul. Tudom, hogy akartam még írni valamiről, de elfelejtettem. Plusz megjött a kedvem még egy kis Dexter nézéshez, úgyhogy ennyi lett volna. Tudom nincs sok értelme, de kaptam közben egy Nasivint, talán segít túlélnem ezt az időszakot.

Eszembe jutott! Tehát a barátnőm a múltkor megkért, hogy segítsek neki az angol esszéjében. Sztorit kell írni és csak az eleje van meg és nem jut eszébe semmi ötlet folytatásnak. Írtam 12 változatot. Ezután eszembe jutott, hogy írnom kéne egy könyvet, annyi hülyeséget össze tudok hordani. Azóta egyre komolyabban gondolkodom rajta. Ilyen kis inspirációs dolog. Kicsit olyan Keep Calm and Carry On stílusban. De kicsit dizájnosabban megszerkesztve. Meg talán kis történetek. Csupa hülyeség. Nem tudom, miért vagyok ilyen lelkes. Ahhoz képest még semmit sem kezdtem vele. Majd fogok. Muszáj. Egész biztos.