2014. november 11., kedd

METAPHORS&METAMORPHOSES

Ismeritek azt az érzést, amikor eltelik úgy az egész nyár, hogy maximum háromszor fogsz tollat a kezedben és akkor sem írsz le egy sornál többet és aztán visszamész szeptemberben az iskolába és elkezdesz jegyzetelni és az egész olyan furcsa, mert persze még mindig tudsz írni, de olyan ügyetlenül megy és el kell telnie pár napnak és pár oldalnyi jegyzetnek, hogy visszarázódj a dologba és megint a gyöngy betűidet lásd viszont a füzeted lapjain? Na így vagyok ezzel én is. Mindig tudtam, hogy a metaforagyártás nem az erősségem, de legalább használhattam volna egy olyat, amiben a szó nem ugyanaz, mint amire használom... A lényeg, hogy ezer éve nem írtam semmit posztilag. Most meg fogom próbálni, de kérlek nézzétek el nekem a visszatérők csetlés-botlását, amit művelni fogok.

Szóval, igen. Nem írtam semmit június óta. Pedig megígértem, hogy legkésőbb augusztusig produkálok valamit. Shame on me. Ha elnézitek nekem, ezúttal nem fogok barokkos körmondatokban magyarázkodni. Hihetetlenül sok minden történt velem azóta, hatalmas hullámvölgyeim voltak, álmaim váltak valóra és tűntek el egyik pillanatról a másikra a mátrixban. Voltak idők, amikor nagyon motivált és inspirált voltam mindenre és főleg a blog újrakezdésére, aztán nem csak ettől ment el a kedvem, de egészen konkrétan az élettől úgy általában. Viszont most itt vagyok.

Nemcsak hogy itt vagyok, de sok mindenre rájöttem. Elsősorban arra, hogy ez a blog már nem én vagyok. Sem a cím, sem a kinézet, sem a tartalom, semmi. Ez nem azt jelenti, hogy ez egy elbúcsúzás. Ez azt jelenti, hogy elkezdek dolgozni egy új blogon, ami sokkal inkább fogja tükrözni a személyiségemet. Új név, új design és quality content. Egy teljesen új blog lesz, nem ezt fogom átalakítani.

A baj az, hogy eléggé kiestem a blogger körből és igazán szégyellem, de olvasni sem olvastam blogokat. Nem vagyok tisztában vele, hogy mi a divat mostanában, vagy kik a menők. Legalább egyedi leszek. Igyekszem legalábbis. Görcsbe szorul a gyomrom, ha belegondolok, hogy mennyien jártatok a blogomra, mennyien olvastatok, mennyien írtatok nekem és mennyire szerettetek és én csak így eltűntem. Tudom, hogy nehéz lesz megint feltornáznom magam és tulajdonképpen nulláról indulok, de őszintén remélem, hogy még érdekelni foglak titeket és megint meg tudtok majd szeretni. Na jó befejezem, mielőtt komolyan elsírom magam.

A kis kedvenceimnek személyesen fogok írni, de mindenki mással pedig itt fogom közölni egy posztban, szóval pár nap múlva kezdjetek el kérlek visszajárogatni és nézni, hátha megnyitottam-e már új kastélyom kapuit. 

Millió sok puszi mindenkinek, aki ezt elolvasta!!

2 megjegyzés:

  1. Dejódejódejódejó :)! Itt vagyunk és repesve várjunk az új bejegyzéseket :)!

    VálaszTörlés