Things I Suck At - TAG

Ismét egy YouTube-os tag, a Things I Suck At. Szerintem Jenna Marbles-t mindenki jól ismeri, ha nem, azonnal nézzétek meg az összes videóját! Kötelező. Szóval ő októberben csinálta meg ezt a videót, viszont a legújabb a Things I'm Awsome At. A barátnőm mondta, hogy csináljam meg, én pedig úgy gondoltam, inkább azokkal kezdem, amikben rossz vagyok. Mire is lesz ez jó? Mondjuk inspirációt adhat nektek ahhoz, hogy belássátok, mindenki béna egy csomó mindenben és hogy ezért igazán nem kell ostorozni magatokat. Fogadjátok el és inkább nevessetek rajta. Ez a kedves verzió, a valószínűbb pedig az, hogy jól beégetem magam. De nem baj, mert vasárnap van. ( lehet látszik, hogy fáradt vagyok, nem nagyon tudom megindokolni, hogy ez miért is mentség.) Szóval, jó szórakozást! 

• Körömfestés és a lakk körmön tartása. Régen rágtam a körmöm, úgyhogy nagyon elgyengült és ha nincs kifestve, össze-vissza törik. Ezért muszáj, hogy mindig ki legyen festve, ugyanakkor ha már egy kicsi rész is lepattogzott belőle, elkezdem kapargatni. Szörnyű szokás.
• Napozás. Például ma is kifeküdtem a teraszra és amikor már gondoltam, hogy háromnegyed órája fekszem, ránéztem az órára. Hát kiderült, hogy alig telt el húsz perc. Egyrészt nagyon unatkozom, másrészt nem bírom túlságosan a napot.
• Kenyérszeletelés. Pár éve már sikerült kifejlesztenem azt, hogy ne essenek szét a szeletek, de még mindig nem tudom egyenesre vágni őket. Van, hogy be sem tudom rakni a pirítóba, mert az egyik része olyan vastag.

• Teregetés. Jó oké, bevallom nem szükséges hozzá túl nagy tehetség. Nekem azonban mindig sikerül valamit elég rosszul csinálnom hozzá, hogy az anyukám leszidjon.
• Narancspucolás. Most komolyan. Maximum késsel, de akkor is rajta marad egy csomó fehér dolog és utána nem tudom szépen gerezdekre szétválasztani. Mandarinban viszont profi vagyok.
• Egyenes vonal húzása. Például, ha alá akarok húzni valamit a füzetemben. Biztos, hogy belefutok vagy abba, amit alá akarok húzni, vagy ami alatta van. Mindegy, hogy toll, ceruza vagy filc.

• Éneklés. Ez lehet, hogy kicsit túl mainstream, de tényleg nagyon béna vagyok. Ennek ellenére imádok énekelni és folyamatosan éneklek is. Többek bánatára, kevesebbek örömére.
• Tusvonal húzása. Mindegy, hogy ecsetes, folyékony vagy filces, egyszerűen nem tudom elsőre megcsinálni. Általában jó vastagra csinálom és aztán egy lemosóba áztatott fültisztítópálcikával korrigálom. Valaki igazán megtaníthatná.
• Fizetés. Kártyát vagy a visszajárót elrakni, blokkot valahogy összehajtani és még azt is elrakni, aztán behúzni a pénztárcát, visszaügyeskedni a táskába, behúzni a táskát egy kézzel és minél hamarabb eltűnni az útból, hogy odaférjen a következő? Mission Impossible.

• Nyugodtság. Lehet már említettem, hogy kis anger management problémáim vannak. Szóval, ha egyszer ideges leszek, nagyon nehezen bírom ki, hogy ne robbanjak fel. Egyszerűen nem kerülhet semmi a kezeim közé, mert vagy eldobom, vagy összetöröm, vagy neki ütöm valaminek vagy ilyesmi.
• Időbeosztás. Mindig, mindent az utolsó pillanatra halogatok és sosem tanulok belőle.
• Dolgok épségben tartása. Azt hiszem ezt a nagymamámtól örököltem, aki előszeretettel emlegeti, hogy az ő édesapja mindig ezt mondta neki: " Lányom, amihez te hozzáérsz, annak pusztulni kell." 

Most így hirtelen ennyi jut eszembe. Viszont nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy ti miben vagytok rosszak. Csak azért, hogy ne érezzem egyedül magam. Úgyhogy várom a kommenteket! Folytatása, A Things I'm Awesome At következik.

Haul

Ezek is gyűlnek már vagy egy hónapja és még mindig hiányos, mert így utólag jutott eszembe, hogy mit hagytam ki belőle, de a lustaságomnak nagyobb a befolyása, mint a maximalizmusomé. Majd a legközelebbibe beletuszkolom, vagy esetleg az áprilisi kedvencek közé. De akkor lássuk, miből élünk.

Ezt az inget az anyu vette magának nagykerben, de állítása szerint furán állt rajta, én pedig ezer éve vágyom egy ilyen laza, csíkos ingre, úgyhogy lecsaptam rá. A képen nem látszik rendesen, de az eleje a sűrűbben csíkozott, a háta ritkábban és vastagabbak. Ráadásul aszimmetrikus, a háta jóval hosszabb és lekerekített. Elvileg sötétkék, de a legtöbb fényviszonyban feketének látszik. Talán az ujjának van kicsit furcsa szabása, mert nagyon lent van a válla és rövid az ujja, de ha feltűröm háromnegyedesnek, ahogy amúgy is hordanám, semmi probléma nincs vele. Ráadásul attól függően, hogy mivel hordja az ember, lehet elegáns vagy casual. Tökéletes must have darab. Ja és a márkája, valami blue barbara. 

Ezt is anyu vette a nagykerben, de ezt kifejezetten nekem. Mindig panaszkodik, hogy nem akar nekem venni semmi ilyesmit, mert nem tudja mi tetszik nekem és mi nem. Erre mindig azt mondom, hogy még én magam sem tudom, csak ha valamire ránézek és tetszik, akkor az tetszik. Azért is panaszkodik, hogy a "seszínű" dolgokat szeretem. Ez nála a pasztell színek szinonimája. A lényeg, hogy ezt azért vette, mert seszínű (=világos türkiz). Ezektől a keresztektől kicsit túl hipster az ízlésemnek, de a színe, az anyaga és a fazonja miatt meg van bocsátva!

Ennek a sálnak is megvan a maga története. Valamikor márciusban, amikor vásárolni voltam, vettem a Stradivariusban egy felsőt, de már nem volt időm felpróbálni, így amikor itthon belebújtam és belenéztem a tükörbe, kisebb sokk ért. Nem volt rajta egy négyzet centiméter, ami passzolt volna, úgyhogy visszavittem és kicseréltem erre a sálra. Azóta rengeteget hordtam és nagyon szeretem. Attól eltekintve, hogy óriási halálfejekkel van telepakolva, nagyon hangulatos és tavaszias. Az előző posztomban is ez van rajtam.

Az idei glamour napokon nem jártam túl nagy szerencsével, pedig két nap is elmentem vásárolni. Azért egy pár dolgot sikerült beszereznem. A barátnőimmel teljesen random bementünk a New Yorkerbe, mert ők napszemüveget kerestek. Tőlem nagyon távol áll ez az üzlet, mind minőségben, mint stílusban, de azért bementem velük. Végül rátaláltam ennek a szemüvegnek a fekete változatára, amit az egyik barátnőm fel is próbált és tökéletesnek minősített, majd megtaláltam ezt, majd a másik barátnőm a világosabb, sárgásabb párducmintás verziót. Úgy döntöttünk, hogy mindhármunknak tökéletes és megvettük. Négy féle verziója volt. Ez a sötétbarna párducmintás, pinkkel; egy fekete, ezüsttel; a sárga párducmintás, arannyal és egy fekete, rózsaszínnel. Eredetileg 3000 volt, de a kuponnal lejött belőle 20%.

A baloldali lakkot is a glamour napok keretein belül vettem, bourjois márkájú, egy tökéletes menta árnyalat, eredetileg 2000 volt, ebből lejött valamennyi a kuponnal. Sötétben, lámpafénynél világos zöldnek tűnik, amit kicsit sajnálok, de azért nagyon szeretem. (04-es, Amande défilé) A másik lakkot pénteken vettem a müllerben, mert ott is vannak most kuponok. A képről nem jön át rendesen a színe, ennél kicsit rózsaszínesebb. (NL B78, Miami Beet árnyalat)

A glamour napokon vettem még egy tökéletes fehér, sötétkék csíkos ruhát, ami szerepel az előző bejegyzésben, most pedig éppen mosásban van, ezért nem fotóztam le külön. Springfieldes és eredetileg 8000,-.