2013. június 27., csütörtök

Downton Abbey Obsession

Mindig mondom, hogy nem vagyok képes filmekről vagy sorozatokról írni egyből azután, hogy befejeztem, mert annyira  a hatásuk alatt állok. De attól félek, később nem lenne kedvem hozzá. Szóval Downton Abbey. Sok jót hallottam róla, ezért elkezdtem és a második résztől fogva hivatalosan is függőnek nyilvánítottam magam. Körülbelül 4 nap leforgása alatt végeztem ki a három évadot. Egyszerűen annyira hozzászoktam, hogy fogalmam sincs mit kezdek az életemmel szeptemberig, tehát a következő évadig. Tökéletes sorozat. Jó kerettörténet, jó színészek, jól kidolgozott karakterek, fantasztikus díszletek és kosztümök. Mindezeken túl, olyan szinten hatott az érzelmeimre, mint ezelőtt semmi más. Örömtáncot lejtettem, amikor örülni kellett, magzatpózban kuporogva gubbasztottam a romantikus jeleneteknél, pár aww kíséretében, dülledt szemekkel, kezemet a szám elé kapva meredtem a képernyőre a váratlan fordulatoknál és úgy zokogtam, mint még életemben soha, miután a két kedvenc szereplőmet pár rész különbséggel, brutálisan kiírták a sorozatból. 
A történet elsődleges színtere a downton-i kastély és a sorozat ezen kastély lakóiról szól. Egyszerre követhetjük az arisztokrata család és a személyzet életét, amik legtöbbször össze is folynak. Van benne politika, szerelem, háború, társadalmi élet, minden amit csak akar a néző. Az első évad az 1910-es években kezdődik, a három évad körülbelül tíz évet foglal magába. Ezalatt persze rengeteg változás történik, mind a családon belül, mind pedig a külvilágban. Az egyik barátnőm azt mondta, hogy el akarta kezdeni, de elég nagyi sorozatnak tűnt. Akárki, akármi ilyesmire gondol az téved! Izgalmas, tele van váratlan fordulatokkal, tragédiákkal és egyben humorral. Bár ez inkább filmtechnikai dolog, de nagyon szeretem benne, hogy egyáltalán nem vontatott, epizódok epizódokat követnek, folyamatosan és több szálon történnek a dolgok. Sokszor fordul benne elő, hogy valaki egy olyan dolgot mesél valaki másnak, amit mi már láthattunk, ezt nem kell végighallgatnunk még egyszer, hanem megy tovább a film és mi tudjuk, hogy mit mondott. Rengeteg utalás van benne, és egy kicsit szájbarágósnak tűnhet,de.. nem is tudom, hogy mondjam. Ha valaki olyan sok sorozatot és filmet néz mint én, az találkozhatott már azzal a jelenséggel, hogy elkezdünk sejteni valamit, valahol nagyon mélyen, de valahogy mégis úgy érezzük, hogy nem fog megtörténni. Na itt megtörténik. Minden megtörténhet egyik pillanatról a másikra. A legnagyobb harmóniából és idillből, kevesebb mint egy perc leforgása alatt eshetünk teljes letargiába.   Egy szó, mint száz: egyértelműen felkerült a kedvenc sorozataim közé és mindenkinek csak ajánlani tudom!

2 megjegyzés: