Perfetto

Emlékszem tavaly nyáron mennyire jó volt, minden este fogtam a laptopom, kiültem a teraszra és megnéztem egy filmet. Tegnap már második este próbálkozom vele és már sikerült magamba fojtanom a hatalmas, zizegő cserebogarak iránt érzett halálos félelmem, de amikor már denevérek cikáznak egy méterre tőlem, azt már elég nehezen tudom lenyelni. Ez azt jelenti, hogy kisebb sikolyok kíséretében rohanok be a szobámba. Az már megint más történet, amikor mennél lefeküdni és a sötétben a plafonon meglátsz egy hatalmas fekete foltot. A pánik pedig ott kezdődik, amikor ez a fekete folt arrébb mászik. Ekkor veszi kezdetét az egyórás hajtóvadászat, aminek pedig az a különlegessége, hogy az apu már rég lefeküdt aludni, tehát anyukámmal úgy kell levadásznunk a tíz centis szöcskét, hogy csak nagyon halkan sikongassunk. Ezek után teljesen boldog mindenki, hogy egy párna és az új szalmakalapom kíséretében kipateroltuk a teraszra. Fellélegzünk, elköszönünk, én még megöltem egy százlábút a fürdőszobában (bele se merek gondolni honnan jött), majd mikor lefeküdnék rájövök, hogy nem csak az a párna van kinn a teraszon, amit a rendes párnám alá szoktam rakni, mellesleg szöcskéstől, de még a rendes párnámat is kiraktam úgy egy órája, hogy hűljön. Ez a pánik második hulláma, amikor is állok a teraszajtóban és próbálok rájönni, hogy vajon el tűnt-e már a lény a párnámról. Összeszedem minden bátorságomat, kinyitom a teraszajtót és egy ninja ügyességével csempészem be egyesével a dolgokat, távolról alaposan átvizsgálva, nem húzta-e meg magát valamelyik gyűrődésben a zöld szörnyeteg. Így hát benn van minden kellék a tökéletes éjszakához. Lefekszem és elhatározom, hogy hú milyen jól fogok aludni és ekkor meghallok egy neszt. Nem tudom, hogy tényleg hallom, vagy csak képzelem, de beindul a fantáziám és hirtelen minden sarok tele van szöcskékkel, csótányokkal, gigantikus szúnyogokkal, feketeözvegyekkel és minotauruszokkal. Hogy elhessegessem ezeket a rémképeket, bedugom a fülhallgatót és elindítok egy zenét, ami egészen egy tized másodpercig tök jó, aztán rájövök, hogy csak a bal szól. Ekkor jön a pánik harmadik fázisa, ugyanis én eddig minden fülhallgatómat úgy tettem tönkre, hogy egy idő után csak a bal szólt, de azok kis vackok voltak ez pedig az ipodom fülhallgatója és így nem hallgathattam, mert ha nem hallgatok zenét, levadásznak a sarokban lapuló rémségek, úgyhogy gondoltam megér egy próbát előásni egy régi fülhallgatómat és bár szilikon nem volt a végeiken, de legalább mindkettőből jött valamiféle hang, szóval boldogan feküdtem vissza és megint baromságokat álmodtam, de nagyon jó volt. 

Őszintén szólva  a filmről akartam írni, amit néztem csak kicsit ("kicsit") elkalandoztam. De hát ilyen kalandokat él át az ember, ha nem néz elég Bear Gryllst. #bigcitylife.          Tehát a film, amit néztem a Római Vakáció volt, amit biztos mindenki látott már, én szintúgy, de csak régen és abban sem vagyok biztos, hogy az egészet, úgyhogy most megnéztem. Jaj annyira szerelmes lettem ebbe a filmbe. Eleve imádom Audreyt meg ezt a korszakot, meg az olaszok, meg a régi filmek meg minden. Sosem tudtam jól elemezni filmeket...